31.Rész

     Az idő úgy röpült, hogy észre sem vettük. Egy hét, két hét és máris október utolsó hetébe ütköztünk. A tanárok keményen nyomták a feleltetéseket és a dolgozatokat, mi meg atom keményen tanultunk. Már aki tanult egyáltalán. Edu pótóráin jól szórakoztunk, mert bár kissé nagyképű a srác, de egész jó társaság. Sárlottal is egyre többet lógtam, de sajnos nem lehettem vele teljesen őszinte. Ivánról nem szóltam semmit. Sem arról, hogy beleestem, se arról, hogy megcsókolt. Az ikreknek mondtam el csak, na meg persze egy barátomnak, de csak egynek. Egy olyannak, akiről tudtam, hogy nála biztonságban vannak a titkaim. Merlin. Ő túlságosan bele van őrülve az emberek jogiba, ahhoz, hogy akár egy titkot is elkotyogjon. Meghallgatott, sőt még azt sem vágta a fejemhez, hogy ő megmondta, s nem büszkélkedett vele, hogy igaza volt. Na meg Lola számít? Ő tudott róla, hogy szeretem Ivánt, na meg arról a csókról is, viszont a másodikat nem én mondtam el neki. Az Iván volt. Mikor rákérdeztem, hogy miért mondja el, akkor azt válaszolta, hogy nem említette neki, hogy titok, így fegyelmeztettem rá én.
     Lolával is sok időt töltöttem. Általában Ivánnal együtt, de néha csak kettesben is. Mellesleg Ivánnal rendben van minden köztünk. Azt az estét kitéptük az emlékeinkből, nem említsük. Mi ketten rendeztük be Lola új szobáját. A kislány nem volt jelen az átalakításkor, de mikor meglátta, nagyon örült, s a nyakunkba szökött. Annyira, de annyira aranyos volt! A szoba nem volt cifra, inkább egyszerű, de mégis szép. Ez illett legjobban Lola természetéhez. Azt gondolom, hogy ő érettebb volt annál, mint sem egy Disney hercegnős szobát akarjon. Persze a rózsaszín az elmaradhatatlan volt, mivel mint kortársainak, neki is az a kedvenc színe.
     Iván nagyija átíratta Lolát a helyi suliba. Eddig a városba járt, de most nem lett volna ki vigye és hozza. Nem tiltakozott, hogy ott akar maradni, azt mondta, hogy neki mindegy. Volt gy olyan sejtésem, hogy nem igen voltak barátai arrafelé. Tapintatosan rá is kanyarodtam a témára, ő pedig őszinte kislány révén, elmondta, hogy igazam van. Nem kérdés, bízik bennem.
     Persze senki se gondolja róla, hogy nem tud kis ördögfajzattá változni. Ő is gyerek. Nem is egyszer vívtunk barátságos csatát egymás ellen. Az elején még kíméltem, de egy idő után rájöttem, hogy nem kell. Akár így is simán felveszi a harcot. Nem kell őt félteni. Megtanítottuk focizni is, amibe startból beleszeretett. Simán ki tudtam jönni vele, mint ahogy a barátaim is. Szünetekben velünk ült, mert még nem szerzett magának barátokat. Nem bántuk és ő sem. Esküszöm, hogy a fiuk hülyék. Nem voltak képesek tapintattal lenni arra, hogy egy hat éves gyerek van velünk. Nem, ők úgy káromkodtak a jelenlétében is, mint a vízfolyás. Iván is. Azt hiszem, hogy Lola már megtanult profi szinten szitkozódni, de a baszd meg kifejezést már mindenképp megjegyezte, mert ő is használta:
-Baszd meg Nándi! Hogy a francba lehetsz ennyire hülye?!-tette fel e kérdést Nándi egyik olyan kérdésére, amit még az ovisok sem tesznek fel, mert már tudják.
-Lola!-szóltam rá mosolyogva-Ne beszélj csúnyán.
     A fiuk csak röhögtek rajta, egyáltalán nem érdekelte őket, hogy tőlük tanulta. Mikor pedig megemlítettem ezt nekik, akkor csak legyintettek, ezt mondva:
-Pár év múlva úgyis megtanulná őket. Most már pár év ide vagy oda...
    Nem szóltam többé bele. Végül is igazuk volt. Komótosan baktattunk be az osztályba. Kedden öt óránk van, az utolsó meg osztályfőnöki. Lolának négy, de teljesen egyedül lenne otthon, így minden kedden beáll az osztályunk közösségébe egy órára. Kaptunk az oszinktól egy jó meg egy nem olyan jó hírt: pénteken halloween-i bulit tartunk, viszont ki is fogjuk húzni, hogy ki kivel fog keringőzni az év végén. Én meg a tánc! Jaj!

A kövi rész pénteken jön és történetesen halloween lesz, így az a buli is a kövi részekben lesz. Pénteken 3 részt teszek fel, a buli eseményeivel. Remélem tettszett ez a rész! Pusziiii :* xoxo IL