36.Rész

     Péntek reggel azzal kellett bajlódnom, hogy becsomagoljam Anna ajándékát. Nem épp a legjobb elfoglaltság. Mikor végre készen álltam, szóltam Alexnek is, hogy indulhatunk. Aznap már nem volt tanítás, csak négy osztályfőnöki órára kellett bemennünk. A termünk szépen fel volt díszítve, a hetedikeseknek köszönhetően, akiket befogtunk dolgozni. Ez van, így jártak! Mikor Mari néni bejött, teljesen meglepődött.
-Milyen ügyes gyerekek vagytok!-mondta, mi pedig sokat tudóan összenézünk.
-Kezdhetjük az ajándékozást?-kérdezte Ákos, akit egyáltalán nem viselt meg, hogy Anna szakított vele Ivánért.-Tudja, hogy én elutazom, tehát csak erre az órára maradok.
-Persze gyerekek, kezdjétek el-sóhajtott megadóan.
     Eszembe sem jutott odamenni és bájologni Annának. Na, azt várhatja!
-Hé Anna!-ordítottam az osztály másik felébe-Kapd ki!
     Odadobtam a csomagot, s ezzel el is intéztem az én részem. Nem izgatott, hogy szemét voltam Annával, sőt az sem, hogy  mindezt Iván mellett. Ő is letett elém egy csomagot. Rámosolyogtam, majd kinyitottam. Azt a jószagúját!
-Úr Isten!-motyogtam magam elé ledöbbenten.
     Három album volt benne, méghozzá a kedvenceimtől! Egy Green Day (American Idiot), egy Fall Out Boy (Save Rock andr Roll) és egy Three Days Grace (Transit of Venus). Istenem, hogy mennyire meg akartam én szerezni ezeket! Olyan boldog voltam, hogy szinte repülni is tudtam volna.
-Köszi szépen!-öleltem meg Ivánt. Legszívesebben a végsőkig öleltem volna, de félbeszakítottak.
-Khm...-köhögött akarattal Anna-Köszönöm szépen az ajándékot Valéria-nyávogta.
-Nincs mit!-mosolyogtam,mert elhatároztam, hogy Iván kedvéért kedves leszek vele.
     Ekkor pedig mit sem törődve vele, hogy ott vagyok, leült Iván ölébe, majd csókcsatába kezdtek. Azt a rohadt! Legalább ne előttem tennék, ha már muszáj. Inkább felálltam a helyemről és odamentem Sárlotthoz, aki nem mástól kapott ajándékot, mint Nánditól. Legalább annyira örült ő is, mint én, ha nem még jobban. Nándi pedig Sárlottól kapott ajándékot, nem hiába, telitalálat volt. Az én drága ikertesóm a boszi Annától kapott csomagot, méghozzá tökéleteset. Úgy tűnik, hogy a csaj csak engem utál és csak az én életemet akarja tönkre vágni. Alextől Merlin kapott egy könyvet, ami véleményem szerint nagyon tetszeni fog a srácnak. Iván pedig Merlintől kapta meg a saját ajándékát, ami persze könyv volt, mert Merlin mi egyebet is ajándékozna?
     A négy óra után hazamentünk, majd készültünk a karácsonyi bulira a suliba. Nekem nem telet sok időbe az öltözködés, viszont Alexnek annál inkább. Fél óra késéssel indultunk el a lökött srác miatt. Azt viszont megjegyezte, hogy mintha vidámabb lennék, mint máskor. Én pedig mellékesen elmondtam, hogy mit kaptam Ivántól, mire ő csak bólintott. A tornaterem csodásan szép lett. Néhol fagyöngy lógott le, amely csak arra várt, hogy majd éjfélkor egy csók csattanjon el alatta. A falak fenyővel és karácsonyfa díszekkel volt széppé varázsolva. Na és élőzene volt! Vajon kik játszottak punkot és rockot a diákoknak? Igen, jól gondoljátok! A RockON volt ott, akik felléptek az uncsim esküvőjén is, s akik azt mondták, hogy álljak be hozzájuk, ha lesz majd kedvem. Előreverekedtem magam a tömegben, míg a színpad elé nem értem. Ott volt Sárlott, Nándi és Merlin is. Nem más szám kezdődött el, mint a Maroon5 She Will Be Loved-ja. Egyből a tánc jutott eszembe róla, na meg A csók Ivánnal. Éreztem, hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon. Ezután pedig egy erős kéz ragadta meg a csuklómat, s magához rántott.
-Ugye tudod szöszi, hogy Iván nem csak kihasznált azzal a csókkal az uncsidéknál?-kérdezte komolyan Nándi.
-Hogy mi? Te tudtál róla?-emeltem fel a tekintetem.
-Persze, hogy tudtam. Végül is Iván a legjobb barátom.-röhögött fel kínosan.-Na, gyere! Táncolsz velem?
-Nem.-jelentettem ki határozottan, mire ledöbbent-Kérd fel Sárlottot, neki nagyobb szüksége van rád.
-Oké, szívesen felkérem. Bár a szükség kérdését nem értem, mert úgy látom, hogy nem ő bőg, hanem te.
-Mindegy, csak indulj!
     Olyan jó volt nézni, ahogy Sárlott és Nándi táncol! A két lüke végre kezdett egymásra találni. Én inkább kihátráltam a teremből, majd az udvaron megálltam és próbáltam nyugtatni magam. Csak egyszerűen rosszul esett látni, hogy Iván és Anna táncolnak. Pont azt a boszorkát kellett felszednie neki is!
-Szia Valéria!-hallottam a hátam mögül Edu hangját.-Jól nézel ki!
-Helló! Köszike!-mosolyogtam rá őszintén.
-Jössz be táncolni?
-Ööö...nem is tudom...-gondolkodtam el.-Oké. Legyen.
     Bementünk a terembe, ahol épp egy lassú szám ment, amit nem ismertem, így rákérdeztem, hogy mi az. Edu gondolkodott egy kicsit, majd rávágta, hogy Ed Sheeran Kiss Me-je. Annyira beleszerettem abba a számba, hogy ki sem lehet mondani, de most komolyan!
-Na és várod már, hogy elmenjünk?-kérdeztem rá.
-Nem is tudom... Egy teljesen új környezet lesz, új emberekkel, akiket még életünkben nem láttunk. Nem tudom, tényleg. Majd akkor eldöntöm, hogy mit érzek. Na és te?
-Én nagyon várom már. Nem is a helyért, vagy az emberekért különösképpen. Csak egyszerűen el akarok szabadulni innen. Nem túl jól alakultak a dolgaim mostanában.
-Sajnálom-ölelt át tánc közben.
-Nem, nincs semmi gond, megvagyok. Csak jót tesz majd egy kis kiszakadás. Flóra hogy van?  Tegnap óta nem beszéltem vele.
-Nem tudom, hogy mit tettél, vagy mit mondtál neki, de újra a régi önmaga lett. Normális göncökben jár, normális zenéket hallgat és sokkal normálisabban is viselkedik. Nem tudom, hogy sikerült megváltoztatnod pár óra alatt, de mindenképp köszi. Amúgy meg aggódik miattad. Fél, hogy magyarba elájulsz és nem lesz senki melletted.
-Pedig tudok vigyázni magamra... Jól esik, hogy aggódik, de nem kell, megtudok oldani én mindent egyedül is.-mosolyodtam el szomorkásan.
-Nem tudom, hogy tudsz-e vigyázni magadra vagy sem, de én megígértem neki, hogy ügyelek rád és komolyan is gondoltam. Túl jószívű ember vagy ahhoz, hogy valami bajod essen, mert nem figyeltek rád eléggé.-nézett áthatóan a szemeimbe.
-Köszi-suttogtam.
     Már jó pár órája ott lehettem a buliban, mikor Iván felém jött. Fogalmam sem volt, hogy mit akarhat. Mikor odaért hozzám, mélyen a szemembe nézett, majd megszólalt:
-Táncolsz velem?-alig hittem a fülnemnek, viszont örömmel bólintottam.
     Megszólalt Cristina Perri A Thousand Years című száma, amit úgy imádok! Istenem! Hogy felejthetném el azt, hogy szeretem Ivánt, mikor mindig a kedvenc számaimra táncolunk és ezért azokról ő jut eszembe? Ahogy ott táncoltunk, olyan volt, mintha körülöttünk megállt volna a világ és csak mi léteznénk, pedig tinik tömegével voltunk körülvéve. Az idő mintha végtelen lett volna és nem haladt volna tovább, hanem megállt volna egy helyben. Annyira jó érzés volt, hogy azt szavakkal lehetetlen kifejezni. A dallam továbbra is ment a háttérben, viszont megszólalt az énekes, hogy itt az éjfél és ezzel együtt az idő is, hogy a fagyöngy alatt állók megcsókolják egymást. Mindketten ösztönösen a plafon felé kaptuk a fejünket. Ott volt a fagyöngy. Pont alatta táncoltunk. Iván szemébe néztem és ő is az enyémbe, majd ezt olvastam le az ajkairól: "Nincs mit tenni, a szabály, az szabály.". Nem ellenkeztem, túlságosan is mámorba estem. Közelített felém, majd az ajkunk összeért. Ez a csók nem volt elhamarkodott, mint a múltkori, se nem keltett "muszáj" érzést, mint a legelső csókunk. Ez a csók egyszerűen tökéletes volt. Érzelmes és kellemes. Anna sem látott minket, így tehát minden tökéletes volt, azon kívül, hogy tudtam, Iván nem az enyém és sosem lesz az.

Remélem tetszett a rész! Nekem ez nagy kedvencem jelenleg. Az új blogomról információt ezen a héten teszek ki. Ma nem, mivel még nem sikerült minden egyes részt begépelni, ami megvan lapon, de szerdáig nagy esély van rá, hogy ez megoldódjon. xoxo IL