Szombat, az esküvő napja...hát mit is fűzhetnék hozzá? Eseménydús volt, az biztos. Khm...ténylegesen minden a feje tetejére állt. Hogy jó vagy rossz értelembe, azt még én sem tudom eldönteni. Ha most megkérdezné valaki, hogy láttam-e értelmét abban a percben, akkor azt felelném, hogy egyáltalán nem. Azonban, most, így mindennek a végén, kezd értelmet nyerni.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiTP3ilWiCCNVJZ72YzJGgOBbVgvYSi8zo_rWlWfKHAyeJzB4Za2wX4PNbPhc3iw_3xBweOCgZ5gLR6bqNLm4jFrXz-mMoDk0ZEzPmxJOBGhK6rixjgna39NNXH4CBp6w1E3eiAlJpc2Un7/s1600/index.jpg)
Iván beült mellém. Most biztosan azt kérdezitek, hogy mégis hogy fértünk el az öt személyes kocsiban. Erre nagyon is egyszerű a válsz: anyum nem jött velünk, mivel közbejött egy "nagyon fontos" ügy a munkahelyén. Igen, mint mindig...
Ahogy megérkeztünk a templomhoz, mi Ivánnal és Alexel a menyasszonyhoz mentünk. Hogy miért nem Ádámot választottam, mikor őt nem rakták be koszorúsnak? Hát ez egyszerű, Ádám nem nagyon bírja Blankát, akinek az esküvője volt. Két-két puszival köszöntöttem az ikreket is. Áki pénteken reggel ment haza, mert így, hogy nagyjából rendbe jött minden az életemben, már nem látta szükségét a minden perces támogatásnak. Kriszt pedig azóta nem láttam, hogy náluk voltam. A másik három lány unokatestvéremnek is köszöntem, akik az ikrek és Alex párjai lesznek. Őket nem nagyon komálom. Nem mondom, nem utálom őket, csak nem passzol az ízlésünk. Egyáltalán.
-Blanka!-nyomtam két puszit az ő arcára is-Ő Iván, a legjobb barátom, ő lesz a párom-még a legjobb barát kifejezés kiejtése is nehezemre esett.
-Rendben! Örülök, hogy találtál valakit. Iván, jó, hogy megismerhettelek. Valéria, nem hittem volna, hogy ruhában látlak téged valaha! A magassarkú oké, abban nem egyszer láttalak, de ruhát azóta nem hordtál, mióta bele tudtál szólni abba, hogy mit adjanak rád!
-Tudom. Gyönyörű vagy!
-Blanka...Ugye tegezhetlek?-Blanka bólintott-Hogy érted azt, hogy láttad Valit magassarkúban?
-Te nem tudsz róla?-a francba! El fogja mondani neki!-Valéri körül-belül egy évig nem is hordott egyebet, csak ha nagyom muszáj volt.
-S te így fogadtál velem?-hitetlenkedett Iván-Mocsok vagy!
-Tudom, de nem kérdezted-mosolyodtam el-Máskülönben átruháztam rád a nyereményt, tehát kuss.
-Miről van szó?-érdeklődött Blanka is.
-Egy fogadásról, hogy tudok-e menni magassarkúba.
-Ez tényleg szemét volt...-igen, nehogy már az én pártomat fogná.
Ekkor megszólalt az orgona. Elől mentünk mi. Sorban: Alex és Timi, Krisz és Amanda, Áki és Judit, végül pedig én és Iván. Felálltunk az oltár két felére, s végignéztük, amint Blanka bejön, s míg átadják a vőlegényének, Andrásnak. Az esemény nagyon szép és szívhez szóló volt, még számomra is. Én pedig cam* (*nagyjából) fiús lány vagyok. Eldöntöttem, hogy nekem is lesz esküvőm, persze nem most, hanem majd, egyszer...egy különleges személlyel. Csak nézetem, ahogy ragyog Blanka arca a boldogságtól, Adrásé pedig a büszkeségtől. Ők voltak a legaranyosabb pár, akiket valaha is láttam.
Én nem haragszom teljesen megértelek remélem a többiek is így gondolják. :) :) amint tudod hozd a köviit :) ;) :*
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm! Örülök, hogy várod a kövit :D Ez valahogy minidig új erőt ad nekem. Ma lesz rész, de kicsit később, mert most fekszem le...ki vagyok akadva....8 órám volt. De 100%-osan lesz, mert már fele meg van írva. xoxo IL
TörlésKoooooviiiiit!!!
VálaszTörlésCsak szombaton...esetleg holnap... :/ xoxo IL
Törlés