Szombat, az esküvő napja...hát mit is fűzhetnék hozzá? Eseménydús volt, az biztos. Khm...ténylegesen minden a feje tetejére állt. Hogy jó vagy rossz értelembe, azt még én sem tudom eldönteni. Ha most megkérdezné valaki, hogy láttam-e értelmét abban a percben, akkor azt felelném, hogy egyáltalán nem. Azonban, most, így mindennek a végén, kezd értelmet nyerni.
Reggeltől elkezdtem készülődni. Erre sem volt még példa, de megtörtént. Körmöt festettem (!), sminkeltem (!!), két órán át próbálgattam, hogy milyen hajat csináljak magamnak, mert nem volt kedvem fodrászhoz menni. Mikor este hat volt, már csak az utolsó simításokat végeztem. Tíz perc múlva indultunk is. Mivel Ivánt kértem meg, hogy legyen a párom, ezért őt is felvettük. Mikor kilépett a kapujukon, elakadt a lélegzetem. Istenem! Hogy nézhet ki valaki ilyen jól kosztümben (
Iván beült mellém. Most biztosan azt kérdezitek, hogy mégis hogy fértünk el az öt személyes kocsiban. Erre nagyon is egyszerű a válsz: anyum nem jött velünk, mivel közbejött egy "nagyon fontos" ügy a munkahelyén. Igen, mint mindig...
Ahogy megérkeztünk a templomhoz, mi Ivánnal és Alexel a menyasszonyhoz mentünk. Hogy miért nem Ádámot választottam, mikor őt nem rakták be koszorúsnak? Hát ez egyszerű, Ádám nem nagyon bírja Blankát, akinek az esküvője volt. Két-két puszival köszöntöttem az ikreket is. Áki pénteken reggel ment haza, mert így, hogy nagyjából rendbe jött minden az életemben, már nem látta szükségét a minden perces támogatásnak. Kriszt pedig azóta nem láttam, hogy náluk voltam. A másik három lány unokatestvéremnek is köszöntem, akik az ikrek és Alex párjai lesznek. Őket nem nagyon komálom. Nem mondom, nem utálom őket, csak nem passzol az ízlésünk. Egyáltalán.
-Blanka!-nyomtam két puszit az ő arcára is-Ő Iván, a legjobb barátom, ő lesz a párom-még a legjobb barát kifejezés kiejtése is nehezemre esett.
-Rendben! Örülök, hogy találtál valakit. Iván, jó, hogy megismerhettelek. Valéria, nem hittem volna, hogy ruhában látlak téged valaha! A magassarkú oké, abban nem egyszer láttalak, de ruhát azóta nem hordtál, mióta bele tudtál szólni abba, hogy mit adjanak rád!
-Tudom. Gyönyörű vagy!
-Blanka...Ugye tegezhetlek?-Blanka bólintott-Hogy érted azt, hogy láttad Valit magassarkúban?
-Te nem tudsz róla?-a francba! El fogja mondani neki!-Valéri körül-belül egy évig nem is hordott egyebet, csak ha nagyom muszáj volt.
-S te így fogadtál velem?-hitetlenkedett Iván-Mocsok vagy!
-Tudom, de nem kérdezted-mosolyodtam el-Máskülönben átruháztam rád a nyereményt, tehát kuss.
-Miről van szó?-érdeklődött Blanka is.
-Egy fogadásról, hogy tudok-e menni magassarkúba.
-Ez tényleg szemét volt...-igen, nehogy már az én pártomat fogná.
Ekkor megszólalt az orgona. Elől mentünk mi. Sorban: Alex és Timi, Krisz és Amanda, Áki és Judit, végül pedig én és Iván. Felálltunk az oltár két felére, s végignéztük, amint Blanka bejön, s míg átadják a vőlegényének, Andrásnak. Az esemény nagyon szép és szívhez szóló volt, még számomra is. Én pedig cam* (*nagyjából) fiús lány vagyok. Eldöntöttem, hogy nekem is lesz esküvőm, persze nem most, hanem majd, egyszer...egy különleges személlyel. Csak nézetem, ahogy ragyog Blanka arca a boldogságtól, Adrásé pedig a büszkeségtől. Ők voltak a legaranyosabb pár, akiket valaha is láttam.
Én nem haragszom teljesen megértelek remélem a többiek is így gondolják. :) :) amint tudod hozd a köviit :) ;) :*
VálaszTörlésNagyon szépen köszönöm! Örülök, hogy várod a kövit :D Ez valahogy minidig új erőt ad nekem. Ma lesz rész, de kicsit később, mert most fekszem le...ki vagyok akadva....8 órám volt. De 100%-osan lesz, mert már fele meg van írva. xoxo IL
TörlésKoooooviiiiit!!!
VálaszTörlésCsak szombaton...esetleg holnap... :/ xoxo IL
Törlés