Ajánlott zene: Mad World
Miután fáradtan kimentem végre valahára a kórházból, semmi másra nem volt kedvem, csak egy gyors zuhanyt vettem és bedőltem az ágyba. Fárasztó meló az ájulás, semmi kétségem nincs e felől.Ivánt egyelőre nem akartam látni, persze csak úgy nem küldték el, hanem azt mondták neki, hogy menjen nyugodtan haza Lolával... S az okoskák megígérték, hogy másnap meglátogatom.
Már délután egy volt, mikor valahogy kikecmeregtem az ágyból. Kómásan betántorogtam a mosdóba, s körül-belül tizenöt percig bámultam a tükörképemet. Hát, meg kell mondjam, szarul néztem ki, de azt nagyon. Annyira nem érdekelt, mert csak a szomszédba kellett mennem, nem egy bálba. Ja, várj... Igen, azt hiszem, hogy egy bálba is képes lennék úgy menni. Jól felöltöztem, majd nagy levegőt vettem és elindultam. Most az egyszer nem a nagyi nyitott ajtót, hanem Bence. Kedvesen mosolygott rám, ahhoz képest, hogy a tesója legjobb barátja vagyok, na meg az ő legjobb barátjával jelenleg kibékíthetetlenül össze vagyok veszve... Kedves srác, szerintem legalábbis.
-Helló! Iván nincs itthon, de lassan meg kell jöjjön.... Megvárod?
-Öhm... Asszem....-gondolkodnom kellett-Hol van?
-Nándinál. De úgy tíz perc múlva kell jöjjön, mert ma ő a soros Lolával, nekem pedig mennem kell. Vagyis, már el vagyok késve, de mindegy...-húzta el a száját.
-Menj, siess. Én addig elleszek a kicsivel.
-Biztos?-bólintottam-Rendben, de nekem el ne ájulj, míg Iván nem jön. Bocs, ezt muszáj volt.
-Menj, mielőtt meg talállak fojtani-röhögtem.
Felmentem Lola szobájába, aki békésen aludt. Ám megakadt valamin a szemem. Egy képes albumon. Kinyitottam. Nem a Loláé volt, hanem az Iváné. Lapozgattam, s megakadt a szemem. A kép, amely nekem is megvan. Egy különbséggel. Itt a kicsi énem mellé egy szívecske volt rajzolva. Hallottam az ajtó csukódását, így gyorsan visszatettem a helyére.
-Bence! Itt vagyok, mehetsz.
-Ő nincs itt-mentem le a lépcsőn.
-Ó...Szia.
-Csövi...
Feljött Iván is, s megcéloztuk a szobáját. Elterültem az ágyán, s lenyúltam a laptopját. Fel voltak töltve az előző esti képek is. Az utolsó tíz vele s Annával. Be kellett vallanom, jól mutatnak együtt. Tudtam róluk, mégis olyan volt, mintha egy éles tőr fúródott volna a szívembe. Inkább zenét tettem be, s megvártam, míg ő is mellém jön. A vállára hajtottam a fejem, de semmit sem szóltam.
-Ugye tudsz róla?-kérdezte.
-Annáról? Persze.-Ekkor pedig hozzátettem a világ legnagyobb hazugságát-Örülök nektek.
-Köszi. Azt hittem, rosszul fogadod majd. Tudod, eddig utáltam, meg te most is utálod, meg minden...
-Nyugi, én örülök nektek.
-Mi ez a fekete szerkó amúgy?
Végignéztem magamon. Hű, tényleg feketébe vagyok! Pedig nem is figyeltem, mikor felvettem.
-Nem tudom...Ez akadt a kezem közé.
-Értem. Nézünk valami filmet? Választhatsz.
-Persze! Legyen mondjuk a Micsoda srác ez a lány.
-Légyszi, ne kínozz!
-Na jó, akkor mondjuk.... a Gyűrűk Ura. Az egyes.
-Oké, az már jól hangzik.
Az ágyon feküdtünk, Iván pedig átölelt az egyik karjával. Mi így néztük azt, hogy hogy gyilkolják az orkokat. Néha egy-egy résznél felröhögtünk, majd a röhögésemet hallva, nevetőgörcsöt kaptunk. Hallottuk, ahogy nyílik a bejárati ajtó. Ivánra néztem.
-Biztos csak a nagyi.
Aha, tényleg a nagyija volt... Kicsit sokkal fiatalabb kiadásban. Ha értitek, kire célzok. Hát persze, hogy a drágalátos Anna kellett véget vessen ennek a csodálatos délutánnak. Még nagyban néztük a filmet, mikor nyílt az ajtó.
-Ti meg mit csináltok itt?-nézett ránk felháborodva.
-Filmet nézünk, ha nem tűnne fel!-mosolyogtam rá "kedvesen".
-S ahhoz mit kell Iván ölelgessen.
-Oké, oké, hagylak, mentem.
-Egy pillanat, van egy kis megbeszélnivalónk-állított meg.
Kimentem Annával a folyosóra. Mégis mi megbeszélnivalója lehet velem? Pont velem? Kérdőn néztem rá.
-Hagyd békén a pasimat!
-Hogy mi?
-Jól hallottad! Hagyd békén őt, ő az enyém.
-Már megbocsáss, de én a legjobb barátja vagyok.
-Felőlem! Csak ne ölelgesd meg puszilgasd!
-Azt csinálok, amit akarok, nem te mondod meg!
Erre bizonyítékképpen bementem Ivánhoz, s egy öleléssel meg egy puszival búcsúztam tőle. Kifelé menet még benéztem Lolához, aki már ébren volt, de még túl lusta volt ahhoz, hogy kikeljen az ágyból. Mikor kimentem, azt hiszem, hogy kissé túl hangosan csuktam be a bejárati ajtót. Upsz..
Mikor hazaértem, nem kevés indulat volt bennem, s valahogy le kellett vezetnem. Egy akkorát boxoltam a falba, hogy a mutató-középső és a középső-gyűrűs ujjaim közt elhasadt a bőr. Különösképpen nem érdekelt, le se szartam. Bőgtem, de nem mert fájt a kezem. Jobban fájt a tudat, hogy Iván és Anna együtt vannak.
