38. Rész

     Ivánnal végigbeszéltük az estét és Lolával végignéztünk egy cuki gyerekfilmet (Jégvarázs). A nagyijuk egyfolytában finomabbnál finomabb süteményekkel kínálgatott. Még Bence is ott volt velünk, sőt még Ivánnal is beszélgetett! Tehát ilyen egy normális család Karácsonykor-gondoltam-mindenki kedves a másikkal, a családtagok egyre közelebb kerülnek egymáshoz és ajándékokkal lepik meg egymást. Mindenki vett vagy készített a másiknak valamit: a nagyijuk aranyos pulcsikat vett mindhármuknak. Bence a nagyijának csészét ajándékozott, Lolának rajzkészletet adott és Ivánt egy új gördeszkával lepte meg. Lola mindenkinek egy-egy általa készített karkötőt és rajzot adott, amely a legszebb közös pillanatukat jelezte. Én is kaptam tőle. Mikor megláttam, egyből úgy döntöttem, hogy a rajzot senkinek, de senkinek nem mutatom meg. Az én rajzomon hárman vagyunk: én, ő és Iván. Éppen vele játszunk, miközben én legjobb barátomra pillantok. Nem tudom, hogy tud ilyen eszméletlenül rajzolni egy elsős, de az egyszer biztos, hogy a szemeimen látszott a csillogás és a rajongás, hogy Ivánnal lehetek. Iván is elővette saját ajándékait. A nagyija egy új tálkészletet kapott, Bence egy tornacsukát és egy focilabdát, Lola pedig valami enciklopédia sorozat három folytatását, amelyből öt már megvan a kislánynak. Viszont én sem maradtam ki a sorból. Az én kezembe is került egy doboz.

-Mi van benne?-kérdeztem meglepetten.

-Nyisd ki, s meglátod!-röhögött jóízűen-Valami, amire nagyon rég fáj a fogad.

-Könyv?

-Igen, könyv.

-Sci-fi?

-Ja.

-Ne mond, hogy a Champion Marie Lu-tól, mert itt nyomban összeesek!-kinyitottam, s rögtön rájöttem, hogy beletrafáltam-Hogy szerezted meg? Tegnap jelent meg!

-Erre létezik az előrerendelés! Hát nem varázslatos dolog?

-Köszi! Imádlak, de nagyon!-még ha tudta volna, hogy nem csak a könyvért!

     Késő éjszaka még mindig fent voltunk, s sorra vettük Ivánnal a karácsonyi filmeket, s az összeset végigkritizáltuk jószerével. Olyan éjjel kettő környékén Bence nyitott be a szobába.

-Sziasztok!-mosolygott-Csatlakozhatok?

-Persze.-mondta Iván, s Bence leült az ágyra, mellénk, s mindhárman visszatértünk a filmhez.

-Lenne egy kérdésem, de ne öljetek meg.-ránéztünk-Mi van köztetek?

-Jelenleg? Egy párna.-jelentettem ki olyan komolyan, amilyen komolyan csak tudtam.

-Ja, nagyon vicces kislány vagy te... De most komolyan kérdem!

-Semmi. Csak barátok vagyunk. Miért olyan nehéz mindenkinek felfogni ezt?!

-Megértettem. Bocsánat. Iván..beszélhetnénk? Nálam.

-Ja. Vali, ugye te megleszel addig?

-Aham. Menj csak.

* Iván szemszöge *

     Fogalmam sem volt, hogy mit akarhat Bence. A baleset óta csak akkor állt szóba velem, ha nagyon muszáj volt. Mégis vele mentem, leginkább azért, mert reméltem, hogy megbocsájt nekem. A szobája jelentős változásokon ment át, mióta nem láttam, viszont úgy tartottam, hogy ez közelebb áll a jelleméhez. Velem szemben állt meg és kérdőn nézett rám. Még a szemei is csillogtak a kíváncsiságtól.

-Most mi van?-kérdeztem-Igazat mondott. Tényleg csak barátok vagyunk. Semmi több.

-S te nem is akarnál többet?

-Az mindegy, hogy én mit akarok. Nekem barátnőm van, s neki az igazgató fia jön be. Mit számít itt az ember akarata?

-Igen. A barátnőd. A világ egyik legidegesítőbb hisztis picsája. Jó választás. Gratulálok.

-Igen, ő. Mi van, ha kiállhatatlan? Nem mindenkit hívhatnak Valériának.

-Tehát mégis bejön neked!

-Persze, hogy bejön, te ütődött! Hogy ne jönne be, mikor minden egyes nap meg tud lepni a könyvimádatával, a jellemével, a beszólásaival, s mindennel? De tudod mit? Elcsesztem! Durván elcsesztem. Már az első napon, mikor eldöntöttem, hogy csak egy barát lesz. Mikor az unokatesója esküvőjén megcsókoltam, de nem tudtam lépni! Mikor összeálltam az általa legjobban utált csajjal, kétségbeesésem miatt. Mikor a karácsonyi bulin újra megcsókoltam, de utána is Annával maradtam. Kétségtelen, hogy mindent elbasztam. Most már mindegy. A vakáció után úgyis lelép Eduval Magyarba, a hülye cserediákszarság miatt, s őszintén, nem várom, hogy hazaérjen. 99%, hogy az első hír, amit közölni fog, az lesz, hogy együtt vannak. Tehát most már késő, mindennek vége, annak is, ami még el sem kezdődött.

-Hű! Te aztán jól belezúgtál! Én meg aki azt hittem, hogy egy érzéktelen tahó vagy, akit magán kívül semmi sem érdekel! 

-Kösz. Tényleg sokat segítesz!

-Bocs! Szerintem akkor sem kéne feladd! Szerintem érez valamit irántad. De addig nem tudsz lépni, amíg nem szakítasz azzal a kétszínű gyíkkal! Tehát szedd össze magad, s lépj! Hidd el, minden csakis rajtad múlik!