2.Rész

     Vasárnap este későn feküdtem le, totál izgatott voltam a hétfői sulikezdés miatt. Másnap reggel rájöttem, hogy nagy hiba volt, mivelhogy alig ébredtem fel az ébresztőórára. Hétkor kikeltem az ágyból, majd egy gyors zuhany után felöltöztem, s bepakoltam a táskámba két füzetet az aznapi osziórákra s egy jó könyvet. Fél nyolckor felköltöttem Ádámot is, aki sehogy sem ébredt fel a telefonja ébresztőórájára. Lementünk a konyhába, s miután megreggeliztünk elindultunk suliba. Úton az iskola felé egész végig nyugtatott, hogy semmi baj nem lesz, de nem tudtam megnyugodni. A suli kapujához érve, már az egekben járt a vérnyomásom, teljesen pánikba estem. Az aulából a tesóm a tizedik B osztály felé vette az irányt én pedig beléptem a nyolc C-be.
     Nagy hangzavar fogadott, mindenki mesélt a barátainak. Az utolsó sorban találtam magamnak egy üres helyet. Bevetettem magam a középső oszlop negyedik sorának bal helyére. Elővettem a könyvet (Vándorsólyom), s elkezdtem olvasni. Öt perc múlva rájöttem, hogy nem volt jó ötlet odaülni.
-Te meg ki vagy és mit keresel az én helyemen?-kérdezte egy festett szőke csaj. 
-Bocs, nem láttam, hogy rá lenne írva a neved.-na igen, az ilyen megjegyzéseim miatt nem kedvelnek meg hamar.
-Három éve itt ülök, nehogy már miattad üljek más helyre.-akadt ki, a hangjából ítélve hisztirohamot kapott.
-Ne csináld ezt Anna. Hagyd, hogy üljön ahova akar.-szólt rá Annára egy írtó helyes osztálytársunk, s engem védett. De rájöttem, hogy nincs esélyem nála, mivelhogy a hisztis csaj odament, s megcsókolta. Hát igen, a jó pasiknak mindig van barátnőjük.
     Nem sokkal később padtársam is került, egy komor (de jóképű) fiú ült be mellém. Nem reklamált, hogy húzzak el, mert más mellett akar ülni, s ez jól esett. De tovább olvastam, mert nem vagyok olyan, aki egy vadidegenhez hozzászól magától, mielőtt az kezdené a párbeszédet. Ő nem vette zokon, inkább megszólított:
-Helló, Iván vagyok. Téged hogy hívnak?
-Szia, Valéria vagyok. Hogyhogy leültél egy vadidegen csaj mellé?
-Nem is tudom, te még nem ismersz, talán veled összejönne egy randi.-mondta röhögve-Na jó, igazából szimpinek tűntél, gondoltam itt az idő egy új barátot is szerezni.
-Ez nagyon rendes tőled, megkérhetnélek, hogy mutasd be nekem egy-egy szóval az osztály tagjait?
-Persze, miért is ne?-s sorra mutatni kezdte az új osztálytársaim-Ő Sárlott, szeret okoskodni, de jó haverom. Ő Merlin, szintén jó haver és mellette pedig Nándor, a nőcsábász, már minden lánnyal járt az osztályból, úgyhogy készülj fel, hogy te következel a listáján.-jegyezte meg-Anna a hisztis liba (mégis minden srác őt akarja), Ákos a pasija, nagyon nagy képe van. Liza és Vanessza az ikrek, nagyon fura csajok. Peti a legviccesebb osztálytársunk. Zsana és Zsombor az osztály szerelmespárja (megjegyzem, már ötödik óta). Julcsi az osztály okosa, Danival együtt.Végül pedig Linda és Krisztián, akik hát hogy is mondjam...mindig a legújabb technológiát használják. Szóval ez lenne a mi kis osztályunk, az oszink pedig Mari néni, a rajztanárnő, nagyon kedves, de sokszor az agyunkra megy. 
     Abban a pillanatban belépett az ajtón Mari néni, s mindenki elhallgatott. Gondolom más osztályokban is megkönnyebbültek, mikor nálunk csend lett, hisz egészen addig tőlünk zengett az egész első emelet. Én pedig kiszedtem a táskámból a tolltartóm.

táskám

tolltartóm

                                                                                                                                      


                 

1.Rész

     Bedagadt, vörös szemekkel néztem ki az autó ablakán. Semmihez nem volt kedvem.
Csak pár nappal a költözés előtt tudtam meg, hogy egyáltalán elmegyünk. Nem is hiszem, hogy a szüleim átgondolták az egész ügyet: tudják jól, hogy mikor utoljára költöztünk, akkor is két évembe telt, hogy beilleszkedjek. Elhihetitek, hogy Luca (az LLB-m) sem örült, mikor megtudta. Sosem voltam az a gyorsan barátkozó típus, mindig sok időmbe telt, hogy legalább egy barátot is szerezzek egy új helyen. "And after all you're my wonderwall" , pont ez ment a zenelejátszómon, mikor leparkoltunk az új házunk udvarán (bevallom, a zene ízlésem sem segít a beilleszkedésbe).
-Megérkeztünk.-szólt anyum (mintha nem tudnám), de az az igazság, hogy nem csak nekem szólt, a bátyám pedig nem tudhatta, mert közbe elaludt.

    Bementem a szobámba: a tegnap lerakott dobozok fogadtak. Nem volt kedvem kipakolni, őszintén semmire sem volt kedvem. Lefeküdtem az ágyamra, a zenét hallgattam, s közben azon gondolkodtam, hogy mihez kezdek hétfőn. Be kell lépnem az új iskolámba, s valószínűleg én leszek az egyetlen új arc a nyolcadik C-be. A többi osztálytársam majd üdvözli egymást, örülnek, hogy végre találkoznak a hosszú nyár után, én pedig majd leülök egy padba, s senki sem fog hozzám szólni, csak megbámulnak. Amint ezek a gondolatok jártak a fejembe, hallottam, hogy kopognak a szobám ajtaján. Odakiáltottam a kopogtatónak, hogy hagyjon békén, ami hatásos is lett volna, ha a szüleim akartak volna bejönni. De kinyílt az ajtó, s Ádám lépett be rajta, ő sem volt valami boldog. Felültem az ágyon, ő pedig leült mellém, s átölelt.

-Ne félj, meglátod minden jó lesz, sok új barátot szerzünk majd.-mondta.

-Te igen, neked ez könnyen megy, téged mindenki szeret. De én? Tényleg jó dolgom lesz: lehet, hogy két év alatt sikerül megbarátkoznom egy személlyel. Pfu.

-Dehogy is, a mostani alkalommal nem hagyom, hogy barátok nélkül tölts többet, mint egy hetet. Ha nem szerzel magadnak barátokat, akkor majd én szerzek neked.-felelte a bátyám.

 -Jó, megegyeztünk, de tartsd magad ehhez, mert nem hiszem, hogy nekem sikerülni fog a barátszerzés. Úgyhogy sok sikert neked!-röhögtem fel öt napja először.

-Na látod? Ezt a mosolyt kell megmutatnod holnap is, s akkor nem lesz semmi gond.

-Oké, megpróbálom a legkedvesebb énemet adni.-fordítottam komolyra a szót-De mi lesz, ha mégsem sikerül, akkor mit tegyek?-tettem fel a kérdést. 

-Ha nem sikerül első héten barátokat szerezned, akkor, nem tudom hogy, de szerzek én neked, ígérem.

-Köszi, szeretlek bátyó.

-Én is téged, te kis szöszi.

     Ádám kiment a szobámból, s én nagyon boldog voltam: tényleg sikerült felvidítania. Nagyon örültem, hogy ilyen rendes tesóm van. Eleresztettem egy sóhajt, majd nekiálltam kipakolni, s berendezni a szobámat. Este kilencig megállás nélkül rendeztem a szobám, el is fáradtam, de befejeztem. S a végeredmény is jó lett.