Csak pár nappal a költözés előtt tudtam meg, hogy egyáltalán elmegyünk. Nem is hiszem, hogy a szüleim átgondolták az egész ügyet: tudják jól, hogy mikor utoljára költöztünk, akkor is két évembe telt, hogy beilleszkedjek. Elhihetitek, hogy Luca (az LLB-m) sem örült, mikor megtudta. Sosem voltam az a gyorsan barátkozó típus, mindig sok időmbe telt, hogy legalább egy barátot is szerezzek egy új helyen. "And after all you're my wonderwall" , pont ez ment a zenelejátszómon, mikor leparkoltunk az új házunk udvarán (bevallom, a zene ízlésem sem segít a beilleszkedésbe).
-Megérkeztünk.-szólt anyum (mintha nem tudnám), de az az igazság, hogy nem csak nekem szólt, a bátyám pedig nem tudhatta, mert közbe elaludt.
Bementem a szobámba: a tegnap lerakott dobozok fogadtak. Nem volt kedvem kipakolni, őszintén semmire sem volt kedvem. Lefeküdtem az ágyamra, a zenét hallgattam, s közben azon gondolkodtam, hogy mihez kezdek hétfőn. Be kell lépnem az új iskolámba, s valószínűleg én leszek az egyetlen új arc a nyolcadik C-be. A többi osztálytársam majd üdvözli egymást, örülnek, hogy végre találkoznak a hosszú nyár után, én pedig majd leülök egy padba, s senki sem fog hozzám szólni, csak megbámulnak. Amint ezek a gondolatok jártak a fejembe, hallottam, hogy kopognak a szobám ajtaján. Odakiáltottam a kopogtatónak, hogy hagyjon békén, ami hatásos is lett volna, ha a szüleim akartak volna bejönni. De kinyílt az ajtó, s Ádám lépett be rajta, ő sem volt valami boldog. Felültem az ágyon, ő pedig leült mellém, s átölelt.
-Ne félj, meglátod minden jó lesz, sok új barátot szerzünk majd.-mondta.
-Te igen, neked ez könnyen megy, téged mindenki szeret. De én? Tényleg jó dolgom lesz: lehet, hogy két év alatt sikerül megbarátkoznom egy személlyel. Pfu.
-Dehogy is, a mostani alkalommal nem hagyom, hogy barátok nélkül tölts többet, mint egy hetet. Ha nem szerzel magadnak barátokat, akkor majd én szerzek neked.-felelte a bátyám.
-Jó, megegyeztünk, de tartsd magad ehhez, mert nem hiszem, hogy nekem sikerülni fog a barátszerzés. Úgyhogy sok sikert neked!-röhögtem fel öt napja először.
-Na látod? Ezt a mosolyt kell megmutatnod holnap is, s akkor nem lesz semmi gond.
-Oké, megpróbálom a legkedvesebb énemet adni.-fordítottam komolyra a szót-De mi lesz, ha mégsem sikerül, akkor mit tegyek?-tettem fel a kérdést.
-Ha nem sikerül első héten barátokat szerezned, akkor, nem tudom hogy, de szerzek én neked, ígérem.
-Köszi, szeretlek bátyó.
-Én is téged, te kis szöszi.
Ádám kiment a szobámból, s én nagyon boldog voltam: tényleg sikerült felvidítania. Nagyon örültem, hogy ilyen rendes tesóm van. Eleresztettem egy sóhajt, majd nekiálltam kipakolni, s berendezni a szobámat. Este kilencig megállás nélkül rendeztem a szobám, el is fáradtam, de befejeztem. S a végeredmény is jó lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése