10.Rész

     Hétfőn eléggé érdekes, de szomorú nap volt. Ami történt, arra nincsenek szavak. Akkor inkább kezdem az elején, mert ez így elég értelmetlen lenne.

     Reggel megszokottan, Ivánnal mentem iskolába. Érdeklődött, hogy tetszett-e az ajándéka, de én akkor még nem néztem meg. Először gondoltam, hogy azt hazudom neki, hogy igen, nagyon is tetszett, de annak mi értelme lenne? Inkább az igazság mellett döntöttem.

-Igazából, még nem néztem meg. De itt van most is nálam-emlékeztem vissza, hogy vasárnap becsaptam a táskámba.-Ha  gondolod, akár most is megnézhetem.

-Oké, úgy is érdekel az első reakciód.

     Kivettem az ajándékzacskót a táskámból és kihalásztam belőle egy dobozkát. A vörös bársonyszerű anyaggal bevont dobozon írt egy szót: "Neked!". Felnyitottam a tetejét és egy aranyos nyaklánc volt benne: egy fél szívecske, amin ennyit írt: "Best". Nagyon meglepődtem és csodák csodájára, kivörösödtem. Kitaláltam, hogy a lánc másik fele Ivánnál lehet (hát mondjátok, nem vagyok egy zseni??). A legjobb barátom nyakába ugrottam és adtam neki va'gy száz puszit.

-Basszus, Vali! Nyugi, nem kell megölni.

-Oké, oké. Köszi szépen! Egyszerűen imádom az ajándékodat.

-Akkor jó. Feltegyem neked?-kérdezte, én pedig bólintottam.

     Miután feltette a láncot a nyakamba, előhúzta a sajátját is a pólója alól. Amúgy minden óránk unalmasan telt, feleltem törciből, de tízes lett, úgyhogy aggodalomra semmi okom nem volt. Ám utolsó óra előtt furcsa érzés fogott el. Mintha valamilyen film hőse lennék, akinek hirtelen rossz megérzése támad. Ezt megemlítettem Sárlottnak is, de ő lerendezett ennyivel:

-Ez csak olyan képzelt előérzet, nem kell komolyan venni.

     Ennél nagyobbat nem is tévedhetett volna. Órák után még maradtunk egy kicsit a suli előtt. Nándi és Iván kellet maradjon még, mert csak suli után fél órával kezdődött a fociedzésük. Azzal szórakoztunk, hogy fejeltük egymás közt (Merlin nem volt velünk) Nándi focilabdáját, mikor egyszer csak jobban megfejeltem, a labda pedig az úton kötött ki. Iván utána szaladt, de egy kocsi elütötte. Csak egy fék hallatszott, utána pedig egy puffanás és egy hangos ordítás.

     Én fél másodperc múlva már bőgve ültem (vagy talán estem) le a járdára. Nándi is bőgött, ezt nem láttam, mert megfordult, de rázkódó vállai elárulták. Talán Sárlott maradt a legnyugodtabb, de neki is patakzottak a könnyei. Neki még maradt annyi ereje, hogy értesítse a mentőket, mert az autó vezetője tovább hajtott. 

     Öt perc elteltével már a helyszínen voltak a mentősök és Ivánt tették be éppen a mentős autóba. Az egyik közölte velünk, hogy egy valaki velük mehet a társaságunkból, a többiek pedig maradjanak a rendőrökkel, hogy kihallgassák. Gondoltam, hogy Nándi ragaszkodni fog hozzá, hogy ő menjen, de legnagyobb meglepettségemre kijelentette:

-Valéria megy.

     

Best Friends nyakláncunk