A veszekedés Iván és Nándi közt még folytatódott egy darabig, bár nem sok értelmét láttam ennek a témának. Bár nekem sem éppen tetszett, hogy ennyien tudomást szereztek a szombat reggelről, de nem volt vészes, hisz úgyis csak a legjobb barátaim (milyen fura kimondani ezt, Lucán kívül más barátaim nem is voltak) látták. A képet elég hamar eltüntettük, nehogy Iván szívbajt kapjon, bár a gépemre átmentettem, de ez titok, neki nem kell megtudni (és másnak sem).
Most, hogy megemlítettem Lucát: úgy tűnik, hogy elég hamar túl tette magát azon, hogy elköltöztünk. Láttam róla pár képet, amin két régi osztálytársammal pózol, és kiírta, hogy: "With my best friends". Na köszi. Még a szülinapom sem jutott az eszébe...Csak remélni tudom, hogy Ivánék nem lesznek ilyenek, de ki tudja, mit hoz még a sors.
Visszatérve a jelenlegi barátaimhoz: vasárnap sokáig maradtak nálam és dumáltunk. Merlinről kiderült, hogy van egy titkos "képessége", ami abból áll, hogy tökéletes emberismerő, még soha életében nem hibázott, ha ránézett egy emberre és megállapított róla valamit. Mondjuk ezt be is bizonyította azzal, hogy kijelentette rólam:
-Te például Beatles, Oasis és Green Day fan vagy, de azért szereted Avril Lavigne és Avicii zenéit is-na itt akadtam le teljesen.
-Ezeket meg honnan találtad ki, talán azt is meg tudod mondani, hogy melyiktől mi a kedvenc számom?-röhögtem fel, az amúgy igaz kijelentése után.
-Persze: Beatles: Let it be, Oassis: Wonderwall, Green Day: Wake me up when september ends, Avril Lavigne: Skater Boy, Avicii: Hey Brother. Talán tévedek?
-Nem, nem tévedsz, de ez nem lehetséges dolog. Ennyit még Ádám sem tud rólam, fogadjunk, azt sem tudta, hogy szeretem a Green Day-t.
-Tényleg nem tudtam, hogy szeretsz normális zenéket is-ez az ő nyelvén azt jelenti, hogy Green Day számokat, tudni kell a tesómról, hogy hatalmas rajongó.
-Még mondj valamit rólam, valamit, ami egyáltalán nem egyértelmű.-kértem Merlint.
-Oké. Lássuk csak...Az megfelel, hogy szerelmes vagy? Vagy azt is kijelentsem, hogy kibe?
-Oké, egy: ez igaz, de talán le lehet olvasni a pofámról, mert bár nem vörösödök el gyakran, de azért most az egekben járok, a szerelem miatt. Kettő: nem tudhatod, hogy kit szeretek, mert én sem tudom. Három: ha tudnád is, nem mondanád ki hangosan.
-Az első talán igaz, de a másodikat nem lehet annak nevezni, mert nem az az igazság, hogy nem tudod, hanem az, hogy tagadod saját magadnak is, de a harmadikban igazad van megint, mert nem szoktam mások titkát elárulni.
-De én azt szeretem, aki szombat éjjel megcsókolt, bár nem tudom ki ő-szaladt ki a számon.
Na, erre mind a négyen (hisz Ádám már hallotta) sokkot kaptak, mind meglepetten tűntek a hír hallatán. Erre biztos, hogy nem számított egyikük sem, s már gondoltam, hogy ezzel keresztbe húztam Merlin számításait. De nem lett igazam:
-Jó, de ezt csak így gondolod, pedig az igazság teljesen egyéb, hacsak a két személy nem ugyanaz. Mármint aki szombat este lesmárolt és akit szeretsz, de nem tudod magadnak bevallani.
-Na és ki az, ha már ilyen felvilágosított vagy?
-Ezt inkább csak neked mondanám el, s te dönthetsz, hogy tovább adod-e, vagy megtartod magadnak.
-Jó, gyere ki az ajtó elé.
Kimentünk, de nem akart megszólalni. Megböktem, arra utalva, hogy mondjon már valamit. Ő pedig vette az adást és halkan, hogy az ajtómon keresztül hallgatózók meg ne hallják, közölte:
-Ivánba vagy szerelmes.
-Te megőrültél! Most komolyan, pont őt hozod fel? Mi csak barátok vagyunk. B-A-R-Á-T-O-K-betűztem el neki.
Elhiszem, hogy sok mindenre rá tud jönni az ember egyetlen pillantásából, de ez nem volt igaz. Iván csak a barátom, semmi több.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése