Ami aznap reggel történt, szerencsére megmaradt titoknak. Iván, ha tudott is róla, nem említette. Szombaton is nagyon sok érdekes dologban volt még részem. De úgy gondolom, jobb lesz, ha az elején kezdem elmesélni a szombati és vasárnapi napot. Azért mondom el őket együtt, mert nem aludtunk egyáltalán, ahogy azt Ádám is megjósolta.
A szombat reggeli dolog után kimentem egyet sétálni, ki kellett ürítsem a fejem, még az sem jutott eszembe, hogy szülinapom van. Az erdő zöld növényzete, és a közelben lévő patak csobogása, éppen elég volt számomra, hogy megnyugodjak. Már nem izgatott az, ami reggel történt. Mikor visszamentem a tisztásra, meg is lepődtem, hogy mindenki ajándékkal, Ádám pedig tortával, várt. Meglepettségem láttán, mindenki elmosolyodott és egyszerre kezdték énekelni a "Happy Birthday"-t. Éreztem, hogy elvörösödök, de nem érdekelt, mert volt rá okom.
Ádám jött hozzám először, átadta az ajándékát, majd kifújtatta velem a tortán lévő gyertyákat. Utána Iván adta át az ajándékát, de azt mondta, hogy csak akkor nyithatom ki, ha egyedül leszek. Nagyon érdekelt, hogy mi lehet benne, de ha már egyszer megígértem, hogy egyedül bontom ki, akkor nem néztem meg. Sorra adták át az ajándékokat: kaptam pulcsit, rucit (utálom a ruhákat, de mindegy), fülbevalót, könyveket, egy full cap-et, s a legjobb Ádám ajándéka volt, egy új gördeszka és két magas szárú Converse cipő. Mindenkinek megköszöntem az ajándékot, megettük a csokis tortámat és buliztunk este kilencig, megállás nélkül. De akkor Ádám közölte velünk:
-Mindjárt folytathatjátok a bulit, de annak örömére, hogy teljesen besötétedett, s még felhős is az ég, kijelentem, hogy előtte még van egy dolgunk. Ebből a buliból nem maradhat ki a bújócska. Mielőtt kiakadnátok, ez a bújócska nem a szokásos lesz. Két kereső lesz, bekötött szemmel, csak a tisztáson lehet elbújni, s a keresők ki kell tapogassák a megtalált személyeket. Na, akkor kezdjük, Valéria lesz az egyik kereső. Ki lesz a másik?
-Én-mondta Nándi.
Ádám bekötötte a szemünket, az én (!!!) sálaimmal, amiket valószínűleg pont erre a célra hozott. Százig számoltunk, majd elindultunk megkeresni az embereket. Először Sárlott, majd Ákos akadt a kezem közé. Ez idő alatt, Nándi az ikreket fogta el és Merlint. De akkor olyan történt, amit később is nehezen tudtam megemészteni. Valaki megragadta a karom, nem láttam, úgyhogy nem kellett sokat bajlódnia, hogy ne tudjam meg, hogy ki ő. Kivezetett a tisztás szélére, majd egy fának nyomta a hátam. A hajamba túrt, majd megcsókolt. Ez nem olyan csók volt, mint a felelsz vagy merszesek, ez tele volt szeretettel és érzelemmel. Miután az a valaki megcsókolt, el is tűnt. Csak két perc után eszméltem fel, s indultam vissza a többiek keresésére. Már mindenkit megtalált Nándi, és engem kerestek.
-Na, végre itt vagy!-kiáltott fel Iván.-Megnyertem! Én vagyok az utolsó, akit Nándi megtalált-örült.
-De jó!-mondtam, de egyáltalán nem izgatott.
Egész este (vagy inkább éjjel) ezen filóztam, sőt még vasárnap is. Még akkor is ezen járt az agyam, mikor már újra a buszban ültünk és mentünk hazafele. Ádám ült mellettem, s mosolyogva nézett, de én ezt is csak későn vettem észre.
-Mi van? Mit bámulsz már?
-Ja, semmi. Elmondanád nekem is, hogy mi történt a bújócska alatt? Csak azért, mert azóta fura vagy: semmire sem reagálsz és hülye vigyor van a pofádon.
-Hogy mi? Ne mond, hogy ennyire elszálltam.-ijedtem meg.
-De, így van. Szóval mi történt?
-Hát...valaki megcsókolt, de nem tudom ki. Annyira klassz volt.
-Gondoltam.-mondta egyszerűen, én pedig felhúztam a szemöldököm.-Hát, általában történnek ilyenek ez a játék alatt. Ilyenkor jó alkalom van rá, hogy lesmárolj valakit, aki tetszik neked. Én már csak tudom.
-Ja, vagy úgy. Készítettél képeket a bulimról?
-Persze, meg áthívtam , Merlint, Sárlottot, Nándit és Ivánt, hogy közösen nézzük meg. Ők a legjobb barátaid, nem?
-De, köszi. Bár nem tudom, hogy képes leszek-e a képekre koncentrálni, ha egyszer az sem ment, hogy a bulira koncentráljak ma. Őszintén, semmire sem emlékszem a mai napból.
Mikor hazaértünk, bementünk a szobámba, s összekötöttük a gépet a laptopommal. Néztük a képeket: táncolunk, hülyülünk, stb. Körülbelül ötszáz képen átmentünk már, mikor egyen megakadt a szemünk. Én rákvörös lettem, Ivánnak pedig leesett az álla. A képet szombat reggel készítette valaki, s mi voltunk rajta, a sátorban. Ő átölelt, s ajkaink egymásra tapadtak: ezek szerint, ő semmit sem tudott róla.
-Ezt meg ki készítette? Ádám?-kérdeztem.
-Nem, nem én voltam, reggel Nándi kérte el a gépet-nézett a fiúra, aki mosolygott.
-Igen, én voltam. Gáz van? Aludtatok, s cukik voltatok, így megörökítettem.
-Te teljesen hülye vagy!-nézett barátjára Iván-Most ezt mért kellett?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése