-Hát.....igazából....Na, szóval tavaly nyáron a szüleim meghaltak autóbalesetben. Egészen addig a napig nagyon jól megvoltam a tesómmal, Bencével. Azon a napon éppen születésnapom volt és anyáékkal mentem, hogy megvásároljuk az ajándékomat. Bevásároltunk, persze csak videó játékokat vettem, s ezen anya nagyon berágott, szerinte nem normális, ha egy gyerek a tizennegyedik szülinapjára csak videó játékot kér, de én imádtam őket. Hazafele a kormánynál apa ült, én pedig még akkor is anyummal veszekedtem. Nagyon mérges voltam azért, mert megszabta, hogy mi jó nekem (tipikus kamaszlázadások egyike). Ordítani kezdtem anyuval, hogy ne mondja meg, mi a jó nekem, hanem hagyjon, hogy kedvem szerint cselekedjek. Apu ránk szólt, hogy ezt inkább majd otthon beszéljük meg, de az az egy másodperc, amikor velünk foglalkozott, nagyon is sokat jelentett. Apunak már nem volt ideje észrevenni a mellékutcáról kikanyarodó autót. A részeg sofőr meg mit sem törődött velünk, nyolcvan km/órá-s sebességgel belénk hajtott. A szüleim rögtön meghaltak, én pedig a halálomon voltam, amikor beszállítottak a kórházba. Nagyon kevés esélyt adtak nekem: 1 volt a 1.000.000-hoz, hogy túlélem, de az pont elég is volt, úgyhogy most élek, de ők nem. Mikor kiengedtek a kórházból, a rendőrség mindent kiszedett belőlem, amit csak tudtam, de az egészet hallotta Bence is. Attól a naptól, nem csak bennem él a saját magam iránti gyűlölet. Bence azóta utál, sőt, azóta egyetlen szót sem beszél velem. Tudom, hogy az én hibám volt. Én kellett volna meghaljak, nem pedig ők. Bence pedig sokkal jobban kijött velük, egy olyan kincstől fosztottam meg a bátyámat, amelyet nem pótolhat semmi és senki. Megértem, hogy gyűlöl, de a fájdalom olyankor sokkal jobban belém mar, mikor látom őt és eszembe jut, hogy mitől fosztottam meg.-a történet végéig küszködött a könnyeivel, de akkor már hagyta, kitört belőle a sírás. Még sosem láttam azelőtt ennyire sírni egy fiút sem, de megértettem őt, szüksége volt a sírásra, hogy el tudja engedni a fájdalmat.
Nem tudtam, mit mondhatok, ezért inkább átmásztam a kerítésen, leültem mellé a deszkára, s átöleltem. Tudtam, hogy ahogy én bánok a szavakkal, ez volt a tőlem telhető, semmi szó, csak egy ölelés. Egy perc múlva már nem sírt és nem is látszottak rajta a bőgés jelei (hogy milyen szerencsés emberek élnek). Ekkor tudatosult bennem, hogy akkor ő már tizenöt éves.
-Várjunk csak, hogy lehetsz te már tizenöt éves? Én például csak a tizennégyet töltöm nemsokára.
-Halasztottam egy évet ötödikben. Fél évig nem tartózkodtunk itthon, ezért csak egy évvel később kezdhettem el az ötödik osztályt.
-Te vagy a legnagyobb az osztályból?-tettem fel az újabb kérdést.
-Igen. Egyelőre csakis én vagyok tizenöt
-Ha tartok szülinapi bulit, eljössz?-kérdeztem-Vagy túl érett vagy a tizennégy évesek bulijához?-gúnyolódtam.
-Hát, nem is tudom. Csipkerózsikás parti lesz?-kérdezte tetetett izgatottsággal.
-Persze. Koronákkal, meg barbie babákkal, meg mindennel, ami kell.-feleltem mosolyogva-Na, de most komolyan. Eljössz, ha tartok?
-Ott leszek. Amúgy mikor lesz a szülinapod?
-Szombaton. Addig elegendő embert kell összeszednem, hogy megtarthassam és izgi is legyen.-sóhajtottam.
-Mi lenne, ha meghívnád a teljes osztályt? Úgy elegen leszünk, s nagyon sok partiarc is van köztük. Bulizni, azt lehet velük.-mondta, s még én sem rukkolhattam volna elő valami jobbal.
Még egy kicsit beszélgettünk, de azután elindultunk suliba, s a gördeszkákat is vittük, mert azt terveztük, hogy suli után megtanítanak nekem pár nagyon jó trükköt. Ahogy beértünk a suliba, egy kis meglepetés várt minket. Pontosabban Sárlott. Mindkettőnktől bocsánatot kért és látszott rajta, hogy úgy is gondolja. Ő is jött velünk deszkázni, Nándi is meg Merlin is, így öten lettünk a csoportban. Összeismerkedtem Sárlottal és tök rendes arc volt. Mindenképpen az a nap is felkerült a legjobb napok listájára. Tudtam, hogy még csak három nap van a buliig (amit a szüleim megengedtek), de olyan izgatott voltam mint még soha, hisz most az egyszer nem bízták az én szervezésemre (még a meghívottak listáját sem láthattam), hanem Ádám rendezte az egészet. Csak remélni mertem, hogy nem tettem semmi rosszat Ádám ellen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése