6.Rész

     Kedves olvasók,

     Bocsánatot kérek, hogy ilyen késő este hozom az új részt! Nagyon örülnék, ha néha komiznátok. Kíváncsi vagyok a véleményetekre. Jöhet hideg is, meleg is. Tanácsokat is szívesen fogadok.

     Szerdán és csütörtökön semmi különös nem történt. Sőt, még említésre való dolgok sem. Pénteken pedig megkaptam az addig elmaradt izgalmat. Nagyon furának tűnt, hogy az osztály nagy része a nekem szánt ajándékot is hozta suliba. Nem értettem, hogy mi van, mint ahogy azt sem, hogy miért hoztak magukkal nagy, ruhákkal és egyebekkel felszerelt táskákat. Mindenki izgatott volt és nekem senki nem árult el semmit. Mikor vége lett az ötödik és egyben utolsó óránknak, az iskola előtt egy busz várt. A sofőr egyáltalán nem volt ismerős, de a fiú, aki vele tárgyalt, már annál inkább. Ádám kezet fogott a busz vezetőjével, az osztálytársaim pedig csomagjaikat elsüllyesztették a busz csomagtartójába. Nem hittem volna, hogy nekem közöm van bármihez is, ami ott zajlik, ezért kissé csalódottan el akartam indulni hazafelé. Ekkor Ádám megragadta a karom és elmagyarázta, hogy ez is része a bulimnak és megkért, hogy száljak fel. Csak ennyi indítékot adott nekem, a többi kérdésemet pedig válaszra sem méltatta. Feltértünk egy köves útra, s egyből rájöttem, mi folyik itt: a hátizsákok, a már most elhozott ajándékok.....
     Hát persze! Ottalvós bulim lesz. Elmondtam ezt a megfejtést Ádámnak is, aki bólintott, de azt mondta egy perc múlva:
-Igen, de nem mintha sokat aludnátok, sőt, szerintem holnap reggeltől holnapután estig egy percig sem fogjátok lehunyni a szemetek.
-Nem is egy éjszaka? Egyenesen kettő? Biztos, hogy anyuék megengedték? Tényleg, egyáltalán ők hol vannak?
-Igen, megengedték. Nem rabolnálak el titeket. De ez a buli csakis a tiéd, szülők nélkül. Csak mi leszünk: az osztálytársaid, te, én és az osztályomból Tamás és Dominik.-mutatott a mellettünk található két ülésre.
-Csakis mi? Tizennyolcan?-kérdeztem, mert Anna természetesen nem volt köztünk.
-Igen Valéria, csakis mi.
-De ugye nem leszel olyan mind anyuék? Mármint úgy értem, hogy nem fogsz mindenbe beleszólni, ami a partin történik.
-Persze, hogy nem. Az mégis milyen buli lenne?-kérdezte, majd hozzátette-Sőt, még olyant is tettem, amire anyuék berágnának, ha tudnák...
-Mit tettél?
-Hát...hoztam nektek piát is. Bár tudom, hogy csak tizennégy éves a többségetek, de csak pár sört hoztam, az úgysem fog ártani. Esetleg kicsit felpörgeti a bulit.
-De Ádám, páran csak tizenhárom évesek. Én szívesen iszok, de nem hiszem, hogy mindenki rajong az ötletért.-ezzel pedig kikotyogtam egy nagy titkot.
-Mi van? Mikor ittál te még? Erről lemaradtam.
-Hát Lucának a tizenharmadik szülinapjára a fiúk becsempésztek egy üveg vodkát és jó pár üveg sört. Két pohár vodkát nyomtam le és még két pohár sört. De semmi bajom nem volt, úgyhogy nem kell kiakadni. Az volt életem legjobb bulija.
-Hát, ha már így állunk, akkor én elmondhatom, hogy először tizenkét éves koromban piáltam, de nekem sem lett semmi bajom. Úgyhogy most is leköröztelek hugicám, semmit sem próbálsz ki korábban, mint én.
-Na jó. Semmi esélyem ellened.
     Közben egy menedékházhoz érkeztünk, úgyhogy gondoltam, hogy a bulim helyszínén vagyunk. De végül csak azért mentünk be, hogy útmutatást kérjünk egy erdei tisztás felé. Brutális ötletnek tűnt ez az egész. Nagyon meglepődtem, hogy egy tisztás felé tartunk. Minek is megyünk oda? Én még mindig hitetlenkedve álltam a tisztás szélén, mikor a többiek kezdték felszereli a sátrakat (???), amiket Ádám hozott. 
-Szóval, nem is egyszerű ottalvós bulim lesz?-léptem oda a bátyámhoz.
-Nem, mindent megtettem, hogy ezt a bulit senki se felejtse el, aki itt volt. Kicsit nehéz volt a zene kérdés. Hogyan hozhatnánk zenét, úgy, hogy ne merüljünk le? Ezt is megoldottuk, a régi, elemmel működő rádiót hoztam el, tudod, azt, amelyikbe CD-t lehet helyezni. 
-Köszi.-súgtam a fülébe, mikor megöleltem.
     Mikor mind a kilenc kétszemélyes fel lett húzva, a testvérem szót kért, s elmondta, hogy milyen programunk (!!!) lesz aznap. Első dolgunk az üvegezés lesz, mondta. Na ezen nem is kicsit lepődtem meg. Nem nagyon rajongtam a felelsz vagy mersz játékért. Biztos voltam abban is, hogy nem olyan lesz, mint amit ötödikben játszottunk (megjegyzem azóta nem is tettük). Majdnem teljes mértékben tudtam, hogy ebben a játékban csók meg hasonlók lesznek, meg olyan kérdések, mint például "ki tetszik neked". Mondhatni, nem rajongtam az ötletért, de azért biztos voltam benne, hogy jó szórakozás lesz. A második program már nem volt olyan meglepő: tábortűz és bulizás.
     Elkezdtük a felelsz vagy merszet: sok csók csattant el, páran felhozták, hogy talán smárolást is be kellene tegyünk. Rám nem jött egyhamar a sor, de mikor én következtem (nyamvadt üveg!!), akkor adták az addigi legsúlyosabb próbát, addig csak beszéltek róla.
-Azt mondom, hogy itt az ideje egy kis mókának-szólalt meg Liza.-Nos akkor, smárolj....mondjuk Ivánnal.-mondta ki, mire nekem tátva maradt a szám.
-Hát, jól van-feleltem, majd jobbra fordultam.
     Muszáj volt, így megtettem. Bár saját reakciómra egyáltalán nem számítottam: nagyon is tetszett. Próbáltam elhessegetni ezt a gondolatot, de nem nagyon sikerült. Még volt két felelet: Ákosnak Anna tetszik (milyen meglepetés), Julcsinak meg Nándi (hát ez sem új). Ezután megint én voltam a soros, de most Nándi adott feladatot (kérdésekre nem válaszolok!!!):
-Smárolj...-úgy látszik, ezeket mind nekem adják-Tamással.
     Na ne már! Én? Egy tizedikessel? Tisztára hülye ez a Nándi. Nem mozdultam, aminek meg is lett a hatása.
-Mi van, Ivánnal smárolsz, de Tomival nem? Úgy tűnik, valaki szereti Ivánt!-ordította el magát Ákos.
-Nem, nem szeretem Ivánt!-válaszoltam határozottan, majd odamentem Tomihoz.
-Kizárt!-felelte Tamás.-Nem smárolok nyolcadikosokkal.
-Tomi, mi van, nem mersz?-jött a kérdés, legnagyobb meglepetésemre, Ádámtól (???).
-De igen, de még csak tizenhárom éves, a francba is.
-M.O.S.T.-mondta Nándi.
-Jól van na. Örüljetek-felelte.
-Mivel öt percnél hosszabb időhúzás volt, a szabályok szerint, fokozhatod a dolgokat, Nándi-mondta, megint Ádám (!!!).
-Ja, oké. Akkor smároljatok három percig.
-Nem!-feleltem határozottan.
-Akkor, hazaküldünk, s a saját bulidról maradsz le.
-Oké, megfogtál, nem maradnék le semmikép. Na de ez már tényleg a tetőpont volt.
     Ekkor egy erős kéz magához húzott, s Tomi ajka az én számra tapadt. Bulizás közben mindenki táncolt velem a lassúkon.
     A végén csak én, s Ádám maradtunk a tábortűz mellett. Beszélgettünk, majd mentünk lefeküdni a közös sátrunkba (nem zavart, hogy vele kell aludjak, tesók vagyunk). Csak egy volt a bökkenő: mindenki elaludt, s csak két hely volt szabadon, két különböző sátorban. Egyik Nándi mellett, a másik Iván mellett (No comment). Az Iván melletti helyet választottam, mert tudtam, hogy Nándi rám akar hajtani (még első nap mondta Iván).
     Reggel arra ébredtem, hogy Iván karja átölel, de nem akartam felkölteni, ezért inkább én is visszaaludtam még egy kicsit. Mikor újra megébredtem, azon kaptam magam, hogy a szánk egymásra tapad, pontosan olyan volt, mintha csókolóznánk. Áramütésként ért, nem tudtam, mikor történhetett ez. Ekkor már nem érdekelt, hogy esetleg felköltöm, kiszabadultam az öleléséből és átöltöztem. Tudtam, hogy erről a reggelről senkinek sem fogok szólni, s megpróbálom elfelejteni.