Alig hittem a
szememnek: Iván állt az ajtóban, ő csengetett. Persze fogalmam sem volt, mit
keres nálunk, de kit érdekelt, ha már ott volt. Közben leváltotta sulis
cuccait: kék pólót viselt, farmert, egy fehér Converse cipőt, a kezében pedig
gördeszka volt. Kíváncsi voltam, vajon mennyire
tud deszkázni.
-Helló Vali. Van programod
mára?-kérdezte Iván.
-Szia. Mi az, hogy Vali??? Maradjunk
inkább a Valériánál. Amúgy meg nincs semmi konkrét programom. Miért?
-Gondoltam eljönnél velünk
deszkázni...
-Pontosabban kikkel?-érdekelt, mert ha
Sárlott is ott lesz, akkor inkább passzolom.
-Velem és Nándival. Ugye jössz?-nézett
kutyaszemekkel.
-Persze, de van egy gond: fogalmam
sincs, hogy költözéskor hová került a deszkám.-magyaráztam szomorúan.
-Semmi baj, nekem még van egy, kölcsön
tudom adni neked. Készülj el, addig én is visszajövök a deszkával.
Gyorsan elkészültem,
utána pedig felhívtam anyum, hogy hová megyek és kikkel. Beszóltam Ádám
szobájába is, hogy elmegyek.
-Várj csak, hová is mész pontosabban?-kérdezte
meglepetten.
-Kimegyek Ivánnal és Nándival
gördeszkázni, ugye nem fogsz hiányolni?-kérdeztem reménykedve, majd
hozzátettem-Amúgy van pizza a hűtőbe, csak fel kell melegítsd, úgyhogy a
kajával sem lesz gondod.
-Menj csak nyugodtan. Jó szórakozást,
de ha Iván hibájából valami bajod lesz, akkor nem érdekel, hogy nem akart
rosszat, behúzok neki egyet.-felelte.
-Oké. Ne félj, nem lesz baj. Na,
mentem.
Iván már várt rám,
két gördeszkával a kezében és az egyiket nekem nyújtotta. Elvettem tőle a deszkát,
s mellette sétáltam, míg a kijelölt helyhez nem értünk. Bevártuk Nándit is,
utána pedig következhetett a móka. Egy darabig egyikünk sem esett, de azután a
srácok kitalálták, hogy menjünk le egy lépcsőkorláton.
Először Nándi ment, s
akkorát esett, hogy utána mindenét fájtatta. Másodiknak Iván ment, azzal a
szöveggel, hogy ő majd megmutatja, hogyan kell. Az ő fellépése is balul sült
el: kicsivel tovább bírta, de ő is nagyot borult, persze ezen is csak
nevettünk. A végén én következtem, de mielőtt elkezdhettem volna, a fiúk
ilyeneket mondtak nekem:
-Nem muszáj ki próbáld, ha nem merd.
Te lány vagy, senki sem fog kigúnyolni.
Hát igen, köszönöm nekik
a biztatást. Elindultam, a pillanat olyan hosszúnak tűnt, mintha legalább tíz
perc telt volna el és annyira fantasztikus volt, hogy azt lehetetlen
megfogalmazni. Én voltam az egyedüli aki végigment a korlátom és még a
befejezésem is csodásan sikerült. Pedig, így elgondolkodva három éve nem
álltam deszkán és akkor is csak menni tudtam vele, nem sikerült egy trükk sem.
A srácok ámulva néztek rám, én pedig meghajoltam.
-Köszönöm, köszönöm. Tudom, hogy
csodálatos voltam, de becsukhatnátok a szátok-mondtam elámulva csodálkozásuk
erősségén.
-Ez csodálatos volt Vali! Minden
elismerésem a tiéd. Amiért ilyen ügyes voltál, veszek neked egy kólát-szólalt
meg Iván, úgy tűnik, neki ezután mindig Vali leszek.
-Tényleg csodás voltál
szöszi!-biztatott Nándor is.-Megyünk a mekibe?
-Felőlem-válaszoltunk egyszerre
Ivánnal.
Szóltam anyuéknak,
hogy nem kell aggódniuk, későn érek haza, mert mekibe mentem. Elindultunk a
fiúkkal, beültünk egy üres asztalhoz, s míg a kajára vártunk, röhögtünk, hogy
tőlünk zengett az egész hely. Ettünk, ittunk (megkaptam Ivántól a kólát),
röhögtünk. Mikor végeztünk a mekiben, még egy kicsit deszkáztunk (készítettünk
pár képet), azután hazamentünk.
Otthon ruhástól
bedőltem az ágyba, s reggel arra ébredtem, hogy bevertem a kezem az Ivántól
kapott deszkába. Rájöttem, hogy vissza kell majd adjam neki. A suliba
készülődéshez még túl korán volt. Kinéztem az ablakon (amely Ivánék kertjébe
néz), és meglepetten tapasztaltam, hogy Iván kint ül a deszkáján, s a füvet
piszkálja. Úgy döntöttem, mégis felöltözök (igen olyan korán) és kimegyek
hozzá. Odasétáltam a két kertet elválasztó kerítéshez, felkönyököltem rá és
vártam, hogy a fiú észrevegyen. Pár perc múlva feltűnt neki, hogy nincs
egyedül, de mikor látta, hogy csak én vagyok, elmosolyodott.
-Jó reggelt Vali! Hogy-hogy ilyen
korán ébren vagy?-kérdezte.
-Szia! A deszkád a hibás, belé vertem
a kezem-durcáskodtam.
Nagyon jót
nevetett ezen is, bár annyira nem volt vicces. Ekkor jutott eszembe, a
párbeszédük Sárlottal. Még hétfőn meg akartam kérdezni tőle, hogy mit értett a
lány ezen: "tudom jól, milyen helyzetben vagy", de sosem maradtunk
csak négyszemközt, Nándi előtt pedig nem mertem. Amint ezen gondolkoztam,
hirtelen kicsúszott belőlem a kérdés:
-Mit értett Sárlott azon, hogy jól
tudja, milyen helyzetben vagy? Csak nincs valami nagy baj?
-Hát...igazából.... |
| Iván |
 |
| Nándi |
 |
| Én |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése