Másnap reggel Iván mellett ébredtem, aki még gondtalanul aludt. Kinézetem az ablakon és megcsodáltam a tájat. A szobám melletti fáról csak úgy hullottak a levelek. Kétségtelen, ősz közepén járunk. Ettől függetlenül nincs semmi bajom az ősszel. Szeretem, a második kedvenc évszakom, egyenesen a tél után. Szeretem az esőt, meg a havat. Sokkal jobb mint a nap. Mondjuk, mit vár az ember valakitől, akinek nap allergiája van? Utálom, hogy nyáron és késő tavasszal nem ülhetek tíz percnél többet a napon, anélkül, hogy ne telnének meg a bőröm azon területei, amelyeket közvetlenül éri a nap piros pöttyöcskékkel, amik egyre sűrűbbek lesznek, majd egy nagy piros folttá alakulnak. Ja, hogy el ne felejtsem, még viszketnek is. De ilyen az én szerencsém. Tovább néztem a borús eget, amelyből hamarosan szakadni kezdett az eső, ezzel felvidítva engem. Tudom, fura vagyok, de nem érdekel. Akik szeretnek, azok így is szeretnek, ha meg nem tetszik valakinek, akkor el lehet húzni a közelemből.
Ha már szeretetről beszélünk: abban a pillanatba berontott a szobámba Alex. Kérdőn és dühösen néztem rá. Érdekelt is, meg nem is, hogy mit akar. Nem is kellett sokáig várnom, míg kibökte, hogy mit akar.
-Ahm... Valéria! Ádám felszívódott, szóval kénytelen vagyok tőled megkérdezni, hogy hol találom a sulit. Anyuék azt mondták, hogy beszéltek az igazgatóval és hogy menjek be még ma hozzá, hogy holnap normálisan tudjak kezdeni itt.
-Na, idefigyelj tökfej! Elkísérlek én a sulihoz, de hogy tudd, ez oltári nagy szívesség tőlem és még egyszer nem részesítelek benne. Úgyis, ha már véglegesen hazajöttél, akkor valahogy meg kell legyek melletted, mert egy házban lakunk. Ez nem miattad van, hanem azért, mert ha örökké miattad mérgelődnék, akkor a saját és a barátaim napját rontanám el. Ennyi, most pedig fáradj ki, hogy felöltözhessek, te baromarc.
-Igen, azok a kedves becenevek, három éve nem maradnak el-nosztalgiázott.-Bárcsak tudnám, hogy mit tettem. De ha te mocsok vagy velem, akkor én is kénytelen vagyok az lenni.
-Kuss seggfej, vagy nem segítek-mondtam, ő pedig megadóan kiment.
El sem hiszem, hogy nem tudja, hogy mit tett. Hogy rohadna meg a kis szemétláda. Meg kell nyugodjak, nem folytathatom így, mert akkor ideg összeroppanást kapok pár nap alatt. Mindegy is, fel kell költenem Ivánt, mert egyedül nem fogok az iskoláig menni ezzel a döggel.
-Iván!-ráztam fel.
-Mi van? Még csak kilenc az óra! Nem aludhatnék még?
-Kelj fel Csipkerózsika, mert most hazamész, átöltözöl és elkísérsz engem és Alexet a sulihoz.
-Miért is lennék ilyen kedves, mikor esik az eső?-nézett rám értetlenül.
.jpg) |
| Az új deszkám, Ádámtól. |
-Rendben, tíz perc és itt vagyok a deszkámmal.
Tíz perc nekem is elég volt a készüléshez. A deszkám kivettem az ágyam alól és szóltam Alex-nek, hogy ha kész van, akkor dugja le a képét a nappaliba. Ivánnal már kerek tizenöt perce vártunk, mikor drágalátos ikertestvérem megtalálta a lefelé vezető utat. Én és legjobb barátom gyorsan felkaptuk a bőrdzsekinket és indultunk volna, mikor Alex megszólalt:
-Nincs egy plusz esernyőtök? Az enyém Angliában maradt.
Ránéztünk, majd egyszerre röhögtük el magunkat. Tudom, gonoszság, de Alex-ről van szó, szóval egyáltalán nem bántam.
-Most meg mit röhögtök? Mit mondtam?
-Tudod, itt senkit sem érdekel egy kis eső. Nem vagyunk vattacukorból, hogy elolvadjunk-felelte Iván.
-Tudjátok, egy színésznek mindig ügyelnie kell a megjelenésre. Nem állhatok az igazgató elé csuromvizesen.
-Tudod Alex, már nem egy művészsuliban vagy, ami egyenlő azzal is, hogy nem vagy már színész. Sajnálom,
hogy ezt nekem kell közölnöm veled, de itt senki sem fog művészként bánni veled. Nekünk meg nincs is ernyőnk, szóval nincs mit adjunk-tájékoztattam őt.
-Jó, akkor induljunk.
Elindultunk, s mivel nem nagyon bírom Alex-et, bólintottam Ivánnak, hogy húzzunk bele. Szaladjon csak a drága, ha nincs deszkája. Alex alig bírta a tempót, de azért is gyorsítottunk, hogy kínozhassam. Lehet, hogy Iván nem találta ezt helyesnek, de nem tette szóvá és ő is mellettem haladt. Mire a sulihoz érkeztünk, elállt az eső is. Én bementem Árpádi igazgatóhoz Alex-el. A diri régi ismerősként fogadott. Igen, ez történik, ha beszólsz Annának a tanárok előtt....meg ha megpofozod Annát.....meg ha összeverekedsz a csatlósaival....meg ha beszólsz a történelem, meg a polgári tanárnőknek.
-Á, Valéria! Rég nem láttalak...talán pénteken voltál itt utoljára?
-Nem, csütörtökön, mikor felpofoztam Annát. Ja, de nem. Pénteken is voltam, mert volt történelmünk-mondtam halál nyugodtan.
-Igen. Ádámmal nincs ennyi gondom. Remélem, hogy veled sem lesz Alex.
-Dehogy lesz Igazgató úr. Hiába vagyunk ikrek. Én sokkal neveltebb vagyok.
-Rendben. Az Á osztályban sokkal kevesebben vannak, de tekintettel arra, hogy családtagok vagytok, kénytelen vagyok téged is a C-be tenni.
-Csak azt ne diri bá!-mondtam neki "művelten"- Ne tessék ezt mellém kényszeríteni.
-Sajnálom, de a szüleitek kérésére teszem. Amúgy meg lehetnél kicsit kultúráltabb is. Ha nem moderálod a viselkedésed, Valéria, kénytelen leszek pár jeggyel lehúzni a magaviseletedet.
A szavai mélyen érintettek, mert a szüleim kinyínának, ha lehúznák a magaviseleti jegyemet, úgyhogy hallgattam. Az igazgató csak mondott és mondott Alex-nek, mikor pedig végre befejezte, lehajtott fejjel távoztam az irodájából. Iván látta, hogy megint elment a kedvem, pedig mindig jókedvű vagyok, ha borús/esős idő van.
-Hé szöszi, jól vagy?-mire csak megráztam a fejem-Tettél valamit vele te barom?-nézett automatikusan Alex-re.
-Nem. Nem tett ő semmit, most az egyszer. A diri azt mondta, hogy ha nem lesz jobb a viselkedésem, akkor lehúzza a magaviseletem. Légyszi Iván, legközelebb fogj vissza, ha Anna kiakaszt.
-Rendben-nézett rám komolyan.
Nem volt kedvem a deszkámra állni, úgyhogy csendben baktattunk haza hárman, mikor újra eleredt az eső. Nem érdekelt, hogy esetleg a két srác hülyének néz, megálltam. Megálltam és hátraengedtem a fejem, hagyva, hogy az eső egyenesen az arcomba essen. Megbűvölve néztem a felém közeledő cseppeket és jól éreztem magam. Boldog voltam. Örültem az új barátimnak, a világ legjobb bátyának, és bár ezt hangosan sosem vallanám be, de annak is, hogy Alex itthon van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése