Mikor nagy nehezen el tudtam magyarázni a srácnak pár leckét, kiléptem a szobájából. Edu tényleg hülye a matekhoz, hiába mondja nekem bárki is, hogy csak nem érdekli. Nehéz dolgom lesz, az biztos, de azért nála hülyébbekkel is elboldogultam már. Ahogy indultam volna le a lépcsőn összefutottam Flórával, a korosztályom második legnagyobb ribancával, egyenesen Anna után. De neki legalább nem volt festett hidrogén szőke haja, hanem fekete volt, a többi plázapicsával ellentétbe.
-Te meg mit keresel itt?-kérdezte a természetellenesen nyávogó hangjával.
-Nyugi, nem téged. A tesódnál voltam. Ha téged kerestelek volna, akkor már elvitt volna a mentő, olyan 70 fokos lázzal.
-Pedig azt hittem, Edunak jobb ízlése van. De mindegy is. Azt hallottam-mondta sejtelmes mosollyal-összevesztetek Ivánnal. Igaz?
-Igen.
-Akkor most szabad a pálya nála?-meglepett a kérdése.
-Mikor nem volt az? Csak nyugodtan hajts rá, biztosan örülni fog neki-Na, Iván, így jár az, aki ujjat húz velem.-Ja, Flóri! Szólítsd csak Arninak. Tudod, a második neve Arnold. Imádja, ha az Arni becenevét használják.
-Köszi. Amúgy meg Valéria, hogy szedett fel a tesóm egy ilyen kis libát, mint te?-nézett rám rezzenéstelen arccal.
-Nem a pasim!-sziszegtem a fogaim közt és máris Flórán voltam.
Ott ütöttem, ahol értem, de ő sem kímélt. Megtanultam, hogy mire jók az olyan hosszú körmök, mint amilyenek neki vannak. Pár napig még meg is maradt a nyomuk. Téptük egymás haját, karmoltuk a másikat, pofonok csattantak el... Ekkor pedig kinyílt Edu ajtaja.
-Ti meg mi a faszt csináltok?-nézett ránk furán.
-Mé' talán nem látszik? Szétverem a húgod fejét.
-Na ja, azt látom. De azért Flóri se hagyja magát, ahogy látom.
-Na, ja. Az biztos... Pá bátyó és erről kuss apa előtt.
Edu behúzott a szobájába, majd mondta, hogy meséljek el mindent. Nem sok kedvem volt hozzá. Inkább egyebekről beszélgettünk. Közben pedig feltűnt, hogy egyre jobban tetszik ez a srác. Nem nagyon akaródzott hazamennem, de mikor végre megtettem, akkor már csak egy dologra vágytam:bedőlni az ágyamba. Csakis egy volt a bökkenő: valaki már ült az ágyamon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése