Na, vajon ki ült ott? Hát persze, hogy Iván drága! Fújtatva odamentem hozzá, majd megálltam előtte, miközben ő is felállt. Felnéztem rá, egyenesen a szemébe, majd unottan megkérdeztem:
-Téged meg ki a fasz engedett be? Az én házam és szobám tiltott terület számodra.
-Alex, vagyis Ádám. Nézőpont kérdése. Alex győzte meg, de Ádám engedett be. Beszélnünk kell. Muszáj dumálnunk.
-Nézd Iván: semmi sem muszáj, főleg nem azt, hogy veled beszéljek. Semmi kötelességem sincs, ami téged illetne.
-De igen. Legalább egy magyarázatot szeretnék. Csak, hogy tudjam, mit tettem. Mert ami engem illet, nem érzem hibásnak magamat.
-Én mindenkinek azt mondtam, hogy te vagy a legjobb barátom, meg azt, hogy Nándi, Sárlott és Merlin is jó barátaim. De tudjátok mit? Basszátok meg! Mikor kiakadtam, egyikőtök sem jött utánam. Mégis milyen barátság az ilyen? Ahol magasról leszarják, hogy mi van veled. Én végig melletted voltam. Ha nem lett volna kötelező, hogy a cseszett iskolában üljek,akkor valószínűleg, éjjel-nappal veled lettem volna, de mi a hála? Az, hogy leszarod, mi van velem? Az, hogy nem vigasztalsz meg? Az, hogy akkor hagysz magamra, mikor a legnagyobb szükségem lenne rád? Tudod, egy barátság nem egyoldalú. Akkor lehet barátságnak nevezni, ha adsz is, meg kapsz is. Én pedig nem kérek ebből az elcseszett barátságból. Elegem van belőled és az egészetekből. Hogy mi a bajom? Hát, ez! De ne félj, kaptam normálisabb barátokat is, akiket érdekel is, hogy mi van velem-csak az a baj, hogy még nem ismerem őket, tettem hozzá magamban.
-Igen?! Hát akkor ülj velük. Én már nem is magyarázok semmit. Ha rájössz, akkor biztosan nálam kötsz ki. Mert én mindent megtettem, hogy jó legyen neked, de te ezt nem tudod értékelni, szóval cseszd meg!
-Rendben, akkor többet ne szóljunk egymáshoz! Tessék a kibaszott nyakláncod-nyomtam a kezébe a fél szivecskét.-Na és tudod mit? Szüneteken ha te kint, én bent, ha én kint, akkor te pedig bent-ezt érdemli, ha még ő van kiakadva.
-Jó. A "sohatöbbénemviszontlátásra"!-mondta, miközben kiviharzott a szobámból.
Igen, még ő kell mérges legyen, nem ő cseszett ki velem (irónia)! Persze, hogy megin' szétbőgtem a fejem. Telhet el napom anélkül? Az biztos, hogy nem kérek egyikük barátságából sem többé. Meg az is, hogy Alexet gyökeresen kiirtom az életemből. Többé abszolút semmi köze sem lesz hozzám.
Átmentem Ádám szobájába, de nem volt ott. Hol a francba lehet az idiótája? Elindultam a deszkapályára, mert hol másutt kaphatnám meg őt? Éppen a Three Days Grace-től hallgattam a Lost In You-t, mikor odaértem a pályához. Igen, ott volt Ádám, meg az összes haverja. Csak egy gond volt: Ádám egy hidrogén szőke plázapicsával smárolt, az egyik kezében pedig cigi volt.
Egy percig gondolkodtam azon, hogy odamenjek-e, vagy egyenesen haza. Talán nagy hibát követtem el, de odamentem. Hirtelen felindulásból pedig egy akkora pofont adtam Ádámnak, mint még soha senkinek. Hogy képzeli, hogy cigizik? Meg egy hülye ribanccal van, mikor mindig elítélte mindkettőt?
-Te akkora egy hülye vagy!-förmedtem rá.
-Mégis hogy képzeled ezt húgi? Neked semmi jogod kritizálni engem...
-De igen is van-téptem ki a kezéből a cigit.- Nem hagyom, hogy tönkretedd a kibaszott életed.
-Még hogy én teszem tönkre? Te tetted tönkre évekkel ezelőtt. Pontosabban két évvel ezelőttig. Most pedig megint nekiláttál tönkretenni.
-Szóval így állunk? Tudod, nem én akartam ezt a hülye betegséget, de még csak azt sem, hogy velem próbálj lenni minden egyes percbe. Én sosem kértem ilyesmit. De őszintén remélem, hogy többé nem akarsz a közelemben lenni minden pillanatban. Sőt, remélem következőkor senki sem lesz mellettem. Akkor legalább lehet, hogy halott leszek. Akkor többé nem leszek probléma sem neked, sem Ivánnak, sem Alexnek, sem Sárlottnak, Nándinak vagy Merlinnek, sőt még anyáéknak sem-éreztem, hogy folynak a könnyeim.
Itt volt az ideje, hogy megforduljak és elmenjek. Elegem van a kibaszott életemből, ami semminek sem jó. Nincsenek barátaim, a testvéreimnek csak gondot jelentek és anyáék pedig leszarnak. Teljesen elegem volt. Nem akartam hazamenni, sem senki közelében lenni. Elindultam gördeszkával és addig mentem, míg a legközelebbi várost el nem értem. Ott legalább volt két biztos pontom: Ákos és Kristóf. Becsöngettem hozzájuk, várva, hogy kinyissák az ajtót...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése