32/1.Rész

Én

     A sulink halloween bulija! Hát...ööö...nem is tudom. Ilyen bulin egészen addig nem vettem részt. Megjelenés kizárólag ijesztő öltözetben. Kissé Szent Johanna Gimis, nem gondolják?! Na, mindegy. Ami azt illeti, elég jó volt, legalábbis az eleje.

Alex

    Alexel készültünk, akinek irtó nagy tehetsége van az arcfestészethez. Egyszerűen csodás lett a sminkem. Nem kétség, arcilag élethű halottmenyasszony lettem. A ruhát én készítettem, mármint én tettem tönkre egy körül-belül két éves koszorúslány ruhát. Nem sajnáltam, mert amikor felvettem, simán össze lehetett keverni magával a menyasszonnyal. Ezzel ellentétben, most klassz lett. Kicsit belevágtam itt-ott, egy pár sávot fekete ruhafestékkel pingáltam ki, a felső részét pedig beművéreztem, mint ahogy Alex a nyakamat is. Fátylat is szereztem, s azt is feketére varázsoltam a közepén. Összességében nagyon jó lett az öltözetem. Mint egy igazi halott menyasszony! Nézegettem magam kicsit a tükörben, na jó, kicsit többet. Nyugodtan mondjátok, hogy ott kezdődik a nárcizmus, nem érdekel, mert ez egyedi alkalom volt.

Nándi

     Teljesen felpörögtem. Ha valami, akkor a halloween dob fel igazán. Na meg, persze, ha összejönnék Ivánnal, de mivel ez lehetetlen...inkább maradok a halloweennél. Igen, ez az én formám. Mikor majdnem kész voltam, maradt egy utolsó döntés: magassarkú vagy converse? A normális emberek a magassarkút választották volna. A normálisak. De mivel én köztudottan őrült vagyok, tehát maradt a converse. Hát, ilyet sem lát minden nap az ember. Egy lány, menyasszonyi ruhának kinéző szettben és tornacsukával.
     Alex zombinak öltözött. A bőrére kent zöldes maszlag úgy rétegződött, mintha zöld, elhalt bőrdarab cafatok lógnának az egész testéről. Eszméletlen  volt a szerkója, de komolyan. Ádámot is láttuk a házban, aki csak egy egyszerű öltönyt vett fel vámpírfogakkal. Elavult ötlet.

Merlin

     A suli felé menet pár embert láttunk csak járni a nagy hidegben, akik jelmezünket látva csak legyintettek, tudván, hogy halloweeen van, ilyenkor pedig szokás az iskolabuli. A suli udvarába érve, tök jó szerkókat láttunk, bár Alexnek köszönhetően, bátran kijelenthettem, hogy a miénkek jobbak voltak. Egyből odaszökkentem Sárlotthoz, Merlinhez és Nándihoz. Furán néztek rám.
-Halloweenkor mindig is felpörgött. Negyedikben majdnem rávett, hogy szellemt idézzünk vele-csóválta a fejét Alex.
-Az nem rossz! Király vagy csajszi!-vigyorgott Nándi-Feltehetőleg nem is ijednél be mi?-röhögött cinikusan.

Sárlott

-Hé! Nem, nem szokásom félni. Legalábbis nem az ilyesmiktől.
     Érthették amire akarták, de én abban a pillanatban s féltem. Ciki, nem ciki, nem a parajelenségek rémisztettek meg, hanem az, hogy mit fogok érezni, mikor Iván megérkezik. Csak, hogy tisztázzuk, a buli a 7-12 osztályosoknak volt rendezve, figyelembe véve, hogy kilenckor kezdődött és elvileg hatkor ért véget. Nem is rossz teljesítmény! 
-Értem-szólalt meg hirtelen Merlin, gondolom kilogikázta, mert nem ironikusan nézett rám, csak együttérzőn.
-Tudom, hogy érted-válaszoltam végül.

Iván

     Újra átjött valaki a kapun, amely hangos nyikorgással és csattanással tért vissza a helyére. Odakaptuk a fejünket és elmosolyodtunk, mert Iván érkezett meg. Viszont nem egyedül. Egy aprócska kezet szorongatott, melyet a kis Lolácska mondhatott magáénak.

Lola